2011. január 18., kedd

Susanna Jones: A csendmadár


Nem igazán vonzottak sohasem a Távol-Keleten játszódó regények, sem a múltat bemutató, sem a modernek, de erről egyrészt jó és megbízható kritikát kaptam, másrészt egy kicsit mix, hiszen egy angol nő kalandjairól szól, aki Tokióban él és ráadásul nem is csöpögős romantikus, hanem egy gyilkosság szálait bogozzuk ki (na meg a főszereplő életét).

Röviden, amit a fülszöveg is tartalmaz: Lucy Fly angol szakfordító nagyjából tíz éve él Tokióban és a regény kezdetekor egy másik angol Lily Bridges meggyilkolásával vádolják, ugyanis találnak egy női torzót az öbölben. Nehéz az ügy, Lucy-nek nincs igazán kialakult kapcsolatrendszere a városban, egyetlen ember állt hozzá közel, Tejdzsi, a fotós pasi, de nyomtalanul eltűnt. A nyomozók azonban hiába akarnák kihallgatni Lucy-t, nem szól egy szót sem, csak önmagában pörgeti végig az eseményeket: hogy kapcsolódnak egymáshoz az események és konkrétan vajon mi történhetett?

Tulajdonképpen egy belső monológ az egész regény, Lucy tök őszintén fogalmazza meg érzéseit és elmeséli, hogy hogyan ismerkedett meg Tejdzsivel, Lily-vel, aztán szépen sorjában, míg pont kerül az egész végére. Ez azért csak egy kis szelete az amúgy nem vastag könyvnek, hiszen a hangsúly nálam azon volt, hogy Lucy pszichéje hogyan viselte a történteket. Nyilván neki is megvan a saját története, hogy miért került Japánba, nos, azt kell mondanom, hogy Tokió kiváló helyszín annak, aki menekülni akar a jelenlegi életéből egy idegen helyre. Senki sem ismer, külföldiként nehezebb is ismerkedni, hiszen azért nem fogadnak be olyan könnyen, így garantált lehet a kívánt magány, ám ez egyben magával vonzza az elidegenedés veszélyét is. Az egyetlen közeli kapcsolata, Tejdzsi sem egyszerű eset, az egész pasi nagyon titokzatos volt, de hát pont ezért nagyon vonzó is. Simán el tudom képzelni, hogy nekem is ő lett volna az a rejtélyes idegen, akiért mindent feláldozok és elvesztem a kapcsolatot a külvilággal. Ah.

Az írónő nagyon szépen és érzékletesen fogalmazza meg a képeket, élvezetes volt olvasni és magam elé képzelni a nyüzsgő várost, vagy épp az esőben álló Tejdzsit. Egy valami zavart azonban, hogy Lucy a belső monológjai közben időről időre váltott E/3-ra, pedig önmagáról beszélt, amit még most sem értek, miért volt jó, egyedül valami mentális problémára tudok gondolni. Szívesen olvasnék még hasonló hangulatú történeteket, kellemes és izgalmas volt elmerülni Japánban.

Nekem ennyi: 9/10


Eredeti cím: The Earthquake Bird
Megjelenés: 1991
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave Könyvek
A kiadás helye: Budapest

A kiadás éve: 2004

A kötés típusa: papírkötés

Oldalszám: 176 oldal

Ár: 1680,-

ISBN-szám: 963-864-837-6

1 megjegyzés:

  1. Ó, ezek a váltások engem is ki tudtak akasztani, néha nagyon zavaró volt.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.